Ahol a szükségletek találkoznak
Sok éves megfigyelés, sok anyukával folytatott beszélgetés, meghallgatás, internetes közvéleménykutatás eredménye, hogy meg merjük fogalmazni, hogy mik is lehetnek egy kismama, kisgyerekes anyuka szükségletei.
Adott egy új életforma. A korábbi, nagyvárosi, pörgős, munkahelyen traccsolós, buliba járós életformát felváltja egy lassabb tempó... egy tudatosabb gondolkozás... egy igény az előrelátásra...
A kisbaba mellett minden rózsaszín. Vagy világoskék. Ám a férjünk dolgozik, a korábbi barátaink dologznak, a szülők messze laknak vagy nagyon nem beszélünk egy nyelvet. Itt állunk egy babával segítség, felnőtt társaság, lelki támasz, ebéd és rend nélkül. Fórumozunk, hogy más felnőttekkel beszélgethessünk. Vagy ezért járunk el a sarki közértbe. Keressük a többi babakocsit tologató anyuka tekintetét...hiába. Messze még az első év vége, amikor a kicsivel valóban el lehet menni a játszótérre és végre "legálisan" lehet beszélgetést kezdeményezni valakivel arról, hogy ki mennyit eszik stb. És közben jó eséllyel ott egy első tél, amikor bezártan ülünk a lakásban, fomabedobózunk. Sok helyen klikkesednek az anyukák a játszótéren, nem szívesen fogadnak be "újakat". Nehéz társaságot találni, pláne, ha az ember lánya válogat és nem szégyell tudatos lenni, elveket vallani és nem simán a "felnőttünk mi is, mit kell ezt túlparázni" úton járni.
Messze még az óvodakezdés, ami az első igazi kapukat megnyitja egy anyuka előtt, akkor tud igazán társasági életet élni. Már ha jön egy kistesó, mert ha nem, akkor megy is vissza dolgozni.
Ezt a közösségi űrt szeretnénk kitölteni az Anyaközpontban. Ide pocakos kismamákat is várunk, akik utolsó heteiket otthon töltik és éppen nem fészket raknak:) Szeretnénk lehetőséget teremteni már számukra is, hogy megismerjenek tudatos lehetőségeket, részei lehessenek olyan közösségi segítségnyújtásnak (elfogadásnak), mint mondjuk a komatál.
Kisbabás anyukák! Bizony, gyakran előfordul, hogy a védőnőhöz menetel a legnagyobb program a közeljövőben, hogy ez érdemel csinos ruhát, sminket... vagy miért is járunk lelkesen azokra a babafoglalkozásokra a pár hónapos babánkkal? Hátha... hátha megismerkedünk egy másik anyukával, aki hátha elég nyitott. Sokszor ez sikerül, sokszor nem.
Az Anyaközpontot ezért szeretnénk egy nyitott, közösségi helynek kialakítani. Ne kelljen ezeket a köröket lefutni. Gyertek be, üljetek le, valaki biztosan odamegy és segít eligazodni akár a helyen, akár a közösségben.
Egy közösséghez tartozni nagyon jó. Egy anyának, akinek újabban ugye mindenhez kéne értenie (háztartás, gyereknevelés, főzés, befőzés, kert, nyaralás, pénzügyek, hivatalos ügyek, esetleg még dolgozik is... mellette ne is hagyjuk már el magunkat ugye és a gyerek se tévézzen), teljesen egyedül.
Ez így nem normális, nem természetes!
Azonban sok olyan dolog van, amit közösségben egyszerűbb, gyorsabb, hatékonyabb és élvezetesebb is megtenni, megélni. A közösség, a barátságok segítenek abban, amiben korábban a nagycsaládok tudtak segíteni.